Az orvosoknak (nemcsak a pszichiátereknek) a protokoll alapján meghatározott szersorrend szerint kell felírniuk a gyógyszereket. Elsőre nem írhatják föl a legmodernebb, legdrágább gyógyszert. Bár az hogy egy gyógyszer ultramodern, nem jelenti azt, hogy mindenkinek az a legjobb, és hogy az válik be a legtöbb embernek. Sokaknak pedig már az elsőként felírt gyógyszer rendezi az állapotát.
A legtöbben szorongásoldókat, nyugtatókat és altatókat szednek. 2011-ben Magyarországon 10 millió doboz szorongásoldó, 4 millió doboz nyugtató és altató fogyott el. A szorongásoldókkal csak hat-nyolc hónapig volna szabad kezelni a betegeket, mert függőséget okoznak. Csakhogy az orvosok gyakran rajta felejtik a pácienseiket ezeken a gyógyszereken. Az éveken keresztül tartó szedés során egyre több tablettára lesz szüksége a betegnek, elhagyni pedig többnyire csak nagyon nehezen fogja tudni. A szorongásoldókat elsősorban szorongásos kórképekre adják. A háziorvos is fölírhatja, de úgy is dönthet, hogy továbbküldi pszichiáterhez a beteget. Szorongásoldókat szinte bármely egyéb pszichiátriai betegség kezelésére is használják kiegészítésként, bár csak átmenetileg volna szabad adni. Az altatók pedig nem alkalmasak alvászavar éveken át történő kezelésére.
Az antidepresszánsokat nem csak depresszióra, hanem pánik betegségre, kényszerességre, anorexia nervosára és más betegségekre is felírják. Az antidepresszánsok egy részének szorongásoldó hatása is van, és azt alvást is elősegítik. Négy fő csoportjuk van: a triciklikus, a szelektív szerotonin visszavétel gátló (SSRI), a szerotonin-noradrenalin visszavétel gátló (SNRI) és a monoamino-oxidáz gátló (MAO) antidepresszánsok. 2011-ben 3 és fél millió doboz antidepresszáns fogyott el Magyarországon. Ezek a gyógyszerek többnyire nem okoznak olyan függőséget, hogy a betegnek egyre nagyobb dózisra volna szüksége belőlük. De négy hetet meghaladó szedés utáni elhagyáskor elvonási tünetek alakulhatnak ki.
Az antipszichotikumoknak az elsődleges terápiás javallata a skizofrénia, de számos más pszichés betegségre is indokolt lehet adni. Bipoláris zavarban szenvedőkkel mánia állapotában szedetik. Unipoláris depresszió bizonyos eseteiben is adják átmenetileg, kis dózisban az antipszichotikumokat. Kényszerbetegnek például pszichotikus tünetek egyidejű fennállása esetén adnak ilyen gyógyszert. Az első generációs (típusos) antipszichotikumok súlyosabb mozgásszervi mellékhatásokat okozhatnak, mint a második generációs (atípusos) antipszichotikumok. Az utóbbiak viszont gyakrabban vezetnek hízáshoz. A modernebb atípusos antipszichotikumok a skizofrénia negatív tüneteire is erősebben hatnak, és nem teszik a betegeket közönyössé. A legmodernebb antipszichotikum pedig antidepresszív hatással is bír.
Néhány antiepileptikumot a pszichotróp hatásuk miatt adják mániás-depressziós betegeknek a depressziós epizód során antidepresszáns mellé. Hangulatkiegyensúlyozó hatásuk van.
Antiparkinson szert (biperiden, procyclidine) az antipszichotikumok mozgásszervi melléhatásaira szoktak adni. A második generációs antipszichotikumok kevésbé okoznak ilyen mellékhatásokat.