Bach-virágterápia, homeopátia és Schüssler-sók

Hasonlóságok és különbségek

         A Schüssler-terápia és a Bach-virágterápia a homeopátiával rokon gyógymódok. A legegyértelműbb hasonlóság az, hogy mind a három gyógymód által használatos szerek olyan erős hígítások, hogy a kiindulási anyag egyetlen molekuláját sem tartalmazzák már. (A sók és az virágeszenciák homeopátiás szerekként vannak törzskönyvezve világszerte.)

            A homeopátiás szereket szinte kivétel nélkül ásványokból, növényekből vagy állatból készítik. A Bach-eszenciákat egy kivétellel növényből, illetve azok virágzatából állítják elő. Schüssler-sókat csupán a szervezetünkben is jelen lévő ásványokból csinálják. De mindhárom gyógymód csak természetes anyagokat használ fel a szerek készítéséhez.

            A készítés folyamán a Schüssler-sókat és a homeopátiás szereket nem csupán hígítással, hanem „ütverázással” potenciálják.

A Bach-virágterápiában csak háromféle hígítás ismeretes. Az anya- vagy törzseszencia – az eszenciák készítésének első fokozata, amelyet a főzéses vagy napoztatós módszer útján nyernek, majd 1:1 arányban brandyvel tartósítanak. Aztán következik az alapeszencia – ez kapható a kereskedelmi forgalomban. Az anyatinktúrából 30 ml brandybe 2 cseppet szokás tenni. Ezt a felhasználás során tovább hígítják. A beszedésre előállított eszencia a gyógyír – 30 ml 22%-os az oldatba az alapeszenciából 2 cseppet teszünk. Ebből általában napi 4×4 cseppet szokás szedni. (Vagy nyelvre csepegtetve vagy egy pohár vízben feloldva, lassan elkortyolgatva lehet beszedni.)

A Schüssler-sókat nagy dózisban és kis időközökben kell bevenni – általában napi 2/3×2 tablettát.

A 12-féle Schüssler-só közül 9-ből D6-os potenciát szokás szedni. Csupán a Calcium fluoratumot, Ferrum phophoricumot és a Siliceát alkalmazzák D12-es potenciában.

A homeopátiás szereknek sokféle hígítása létezik. Az alacsonyabb potenciákat – a tüneti szereket – (C30-ig) elsősorban pillanatnyi testi tünetekre szokták ajánlani. Ezeket gyakrabban kell beszedni – naponta vagy hetente többször. Magasabb potenciájú (alkati szert) – C200 vagy afölött – már csak orvos utasítása szerint szabad szedni. Ezek több hétig hatnak. Pszichés problémára és krónikus testi betegségre javasolják ezeket.

A homeopátiás szereknél rossz választás esetén kialakulhat a gyógyszervizsgálati kép. A Bach-cseppek esetében egy rosszul kiválasztott gyógyír nem okoz problémát.

Bach-eszencia kiválasztásához nincsen szükség orvosi végzettségre. Sőt bárki választhat saját magának gyógyírt. Edward Bach egyik fontos és nem titkolt célja az volt, hogy olyan egyszerű és veszélytelen gyógyító rendszert dolgozzon ki, amelyet bárki átláthat.

A homeopátiára és a Bach-virágterápiára egyaránt jellemző a holisztikus szemléletmód. Azaz hogy a test és a lélek egyek, és ezért az egész embert kell kezelni. A homeopátiás szer kiválasztásánál fontos szerepet játszanak a testi tünetek, még a régebbiek és a családtagoké is. Míg a Bach-virágterápia egyáltalán nem fordít figyelmet a testi tünetekre. Csak a pillanatnyi lelkiállapot és személyiség problémái számítanak. Schüssler-sót fizikai tünetre a legkönnyebb kiválasztani. A sók pszichés hatásával kapcsolatban még nem olyan pontosak az ismeretek. (Kivéve a Nr.5 – a „psziché sója”.)

Ma több ezer törzskönyvezett homeopátiás szer létezik. Bach-viráterápiás készítmény 38+1 van, ezeket lehet kombinálni. Wilhelm Heinrich Schüssler 12 sót fedezett fel.

A Bach-cseppek a lelki problémán keresztül hatnak a fizikai tünetekre. Edward Bach szerint mindig a személyiség a döntő a kezelés szempontjából. A homeopátiás szerek ingert adnak, amellyel ösztönzik a szervezet öngyógyító erőit. A Schüssler-sók a hiányzó anyagokat pótolják, de hígított formában. Továbbá segítenek a szervezetnek, hogy képes legyen újra fölvenni az ásványi anyagokat. Az enélkül már nem volt képes erre, ami betegséghez vezetett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.